Vannak olyan időszakok amikor teljesen normális ha dacos a gyerek, ha hisztizik, ellenkezik vagy akár agresszív. Ilyen a 3 évesek világa vagy a lázadó tinikorszak. Ki ne látott volna már duzzogó kétévest, aki nem kapja meg az áhított játékot és mérgét nem tudja máshogy levezetni csak úgy, hogy üt. Ilyenkor szerencsés esetben az anyuka megfogja a kezét, hogy megakadályozza az ütést, elmondja, hogy nem szabad és előbb-utóbb elmúlik ez a korszak is. 

Néhány esetben ez azonban nem így van. 

Vannak azonban gyermekek, akiknél a dackorszak mintha soha nem akarna elmúlni… Nem, nem csak akkor, amikor valamelyik szülő szintén üt és így ezt tanulja a gyermek. Vannak más gyerekek is, akiknél nem múlik el ez a korszak.

Ez különösen sokszor igaz a figyelemzavaros és hiperaktív gyerekekre (röv. ADHD).

Egy középiskolai tanár mesélte, hogy be kellett hívni egy tanuló apukáját, mert problémák voltak vele az iskolában. Kis idő után az apuka kiment a folyosóra a gyermekkel. Mi történt kint? Talán lekevert az apuka egy jó nagyot a fiának? Nem… a fiú kezdte el az édesapát ütni. És ez nem egyedi eset. Sok családban probléma a gyerekek különös mértékű lázadása, agressziója, de nem beszélünk róla. 

Ezek a gyermekek:

• Nagyon gyakran kerülnek összetűzésbe a szülőkkel, szinte egyfolytában veszekedni kell velük, valamiért, 
• ellenkeznek, nem tartják magukat a szabályokhoz,
• a testvérekkel, barátokkal, játszótéren vagy iskolában is gyakran van nézeteltérésük másokkal,
• szívesen bosszantanak másokat,
• ők maguk viszont nagyon gyorsan megsértődnek, megharagszanak, ingerlékenynek tűnnek.
• A felelősséget nem szeretik vállalni, szívesen hárítják azt valaki másra 

Nagyon sokszor a problémák csak egy bizonyos családtaggal szemben jelentkeznek, pl. az édesanyával, miközben az apukával szemben nem jelentkeznek a problémák, sok esetben 1-2 személlyel szemben viselkedik ellenségesen a gyermek, miközben az iskolában semmi gond nincsen.

A gyermek-szülő kapcsolat

Sajnos ennek jelentős negatív hatása van a szülőkkel való kapcsolatra, amit nagyon nehéz megváltoztatni, sokszor kerülnek a családok egy kilátástalannak tűnő ördögi körbe. A sok veszekedés, gond miatt sok szülő érzi úgy hogy eltávolodik saját gyermekétől, rosszabb esetben hogy már nem is tudja szeretni. A szülő fásult, így az együtt eltöltött pozitív élmények szinte a nullára csökkenek. Pedig pont ezeknek a gyerekeknek van nagyon nagy szükségük a bizalomra, a következetes nevelés móddal egybekötött szeretetre, hogy változni tudjanak. Ha nem vagyunk következetesek, ha a gyermek néha sikereket ér el agresszív viselkedésével, akkor gyorsan megtanulja, hogy ez a viselkedés megoldás lehet.

Az ördögi kör jelentkezhet az iskolában is. Az agresszív viselkedés miatt kiközösíthetik a többiek, egyedül marad, ami még jobban erősíti agresszivitását, szinte reménytelennek tűnik a visszautat a többiekhez megtalálni. Ehhez általában jönnek a rossz iskolai eredmények, ami még jobban gyengíti az önbizalmat. Sokszor kerülnek ezek a gyerekek hozzájuk hasonló gyerekekhez közel és így rossz társaságba.

Épp ezért fontos a probléma, minél előbbi kezelése: ne féljünk akár pszichológushoz fordulni és ott segítséget kérni.